1. fejezet - Top 10

1.fejezet

Alice szemszöge

E/1.

Az órámat néztem, ami pontosan hét óra két percet mutatott. Fasza. Ha így halad a sor a Starbucks kávézó előtt, akkor elfogok késni a munkából. Megint.

• Elnézést! - próbálkoztam, az előttem álló öltönyös férfi vállát megkocogtatva.

Kimérten hátrafordult, és ingerülten, meg kicsit álmosan tekintett le rám.

Kinyitottam a számat, majd becsuktam. Nem, nem mertem megkérdezni, hogy előre engedne is, mert sejtettem a választ, így inkább a távolba meredtem, mintha nem tudnám mit néz rajtam.

Miután visszafordult, azt kezdtem el számolni, körülbelül hányan lehetnek előttem, szemmértékre úgy nagyjából húszan. Nekem, pontosabban nekünk fél óra múlva az irodában kell lennünk.

Igen, logikusabb lépés lett volna, ha lelépek, és kávé nélkül maradok reggel, de..., nekem kell a kávé reggel.

• Nem hiszem el, hogy megint késünk! - zsörtölődött Vanessa, közben én bekanyarodtam az autóutcán a másik sávba.

• Alig tíz percet. - legyintettem, és fél kezemmel megemeltem a kávés poharat és ittam egy kortyot.

• Alig tíz percet? - emelte meg a hangját. Megforgattam a szemem. - A héten már hányadszorra?!

• Figyelj..., kuss. Vezetek. - emlékeztettem.

• És elég szarul – tette hozzá.

Akartam valamit mondani, de inkább lenyeltem. Nem fogok vele egy ilyen apróságon összeveszni. Ha valami nem tetszik, akkor jöjjön külön kocsival és ne igyon a kávémból. Ennyire egyszerű.

Leparkoltam a méretes üvegépület dolgozói parkolójába. Még le sem állítottam a motort, Vanessa már nyitotta az ajtót, és egy könnyed lendülettel kiszállt. A ribanc még meg sem várt. Mindegy. Leszarom.

Kiszerencsétlenkedtem magam a Volvomból, megfogtam a kávészacsit és a táskámat, majd elindultam. De ha akartam se tudtam volna úgy sprintelni mint a drága nővérem, mert a 17 centis cipősarkam korlátozott ebben, illetve nem akartam, hogy a fekete, combközépig érő, testhez simuló ruhám felcsússzon. Az ciki lett volna.

Alice ruhája

Megnyomtam a lift hívógombját, és valami épkézláb kifogáson gondolkodtam. De a francba – akadtam meg az első „belém jöttek” gondolatomnál. Vanessával egyeztetnem kellett volna, de ő már lelépett. Ezt buktam. Ez van. De ha én megyek, magammal rántom őt is, annyi biztos – fortyogtam, majd beléptem a megérkező fényes, fekete liftbe és megnyomtam az „Elle” feliratot.

• Megint késtél! - köszöntött kedvesen Linda, Matt – a főnököm – jobb keze.

• Jó reggelt neked is! - vigyorogtam rá.

• Matt látni akar. - emelte meg az egyik szemöldökét és esküszöm, hogy egy gonosz mosolyt villantott meg.

A szememmel Vanessát kerestem, és meglepetésemre ő már az asztalánál ült és kávézott. Aztán a főszerkesztő irodájára tekintettem, amelyet csupán egy üvegfal választott el, tőlünk, „halandóktól”. Matt ahogy észrevette, hogy őt bámulom, az ujjával kezdett hívogatni és bal vállára csúsztatta a telefont.

• Szerintem bajban vagy. - csiripelte Linda, én pedig kihúztam magam.

• Szerintem pedig csak tetszik neki a ruhám. De te ezt az érzést úgy sem fogod soha megtudni. - néztem végig rajta, majd eltipegtem.

Vanessa finoman megemelte a szemöldökét, ezzel érdeklődött, hogy „mi van?”, mikor elhaladtam az asztala mellett, én pedig megvontam a vállam, pedig nagyon is tudtam, hogy mi van. Most fogom elveszíteni az állásomat, mert képtelen vagyok fél órával korábban kelni. Mihez kezdek ezután? Miben is vagyok még jó? Őőő, semmiben. Én erre születtem. Ez vagyok én. Legszívesebben most felakasztanám magamat. Annyi biztos, küzdeni fogok. Ha kell, könyörgöm.

Bekopogtam az üvegajtón, mire Matt bólintott, és elfordult, így mikor benyitottam csak a hátát láttam.

• Rendben, oké. Meg lesz. De most le kell tennem. Szia! - hadarta gyorsan a telefonba, majd láttam, ahogyan kinyomja és zsebrevágja.

Esetleg felajánlhatnám a kávémat. - tűnődtem, majd óvatosan meglötyögtettem a zacskót, hogy ki tudjam venni, mennyi van még benne. Azért egy félig üres dobozt csak nem adhatok oda...

• Alice, figyelnél rám? - emelte meg a hangját.

Remek. Még el is bambultam a kávé méregetésével.

• Elnézést... - hebegtem, mire megeresztett egy cuki mosolyt.

• Foglalj helyet először is. - intett az asztalával szembeni bőrszékre.

• Én tudom, hogy késtem... nem is először, de jó munkaerő vagyok! - adtam ki egy levegővel.

• Ja, neeem. - rázta a fejét. - Nyugodj le. Lélegezz ki és be. - vigyorgott.

Én pedig meglepődve leültem. Egyben meg is könnyebbültem és össze is zavarodtam.

• Akkor?

• Ha összpontosítanál te „jó munkaerő”, már tudnád. - rótt meg, mire én elhúztam a számat. De legalább nem csak az állásom, de a kávém is megtarthatom. Király. - Tehát, össze kéne állítani egy független Top10 legstílusosabb férfi és nő listát.

• Mikorra?

• Tegnapra.

• Ez lehetetlen.

• Lehetséges, és szép összeget kapsz érte. Hat teljes oldal az újságban.

• És miért ilyen sürgős? - tettem keresztbe a lábam, és már fejben pakolgattam a lehetséges neveket és esélyeket.

• Mert ennek keretein belül lesz egy kisebb buli a nyertesek között. Tudod, amolyan „mert megteheted”, „mutasd ki vagy” blabla. Csupa „A-listás” név.

• Tehát promóció. - foglaltam össze.

• Igen. - vonta meg a vállát.

Istenem, annyira férfi. Ő ezt nem érti. Nem is értem miért száműzték szegényt ide a pénzügyes lapból. Annyira nem fekszik neki a téma, mint Robert Pattinsonnak az elegancia. A kettő nem párosul. Mázlija van, hogy itt vagyok neki.

Felálltam, és indultam volna ki. Ebből durva túlórázás lesz.

• És, Aly, ne egy szemszögből közelítsd meg. Legyen a lista változatos, oké?

• Vettem. - bólintottam.

Helyet foglaltam az íróasztalomnál, megigazgattam a plüssállataimat a képkeretem előtt, amiben a nővérem volt elhelyezve. Szerettem ezt a képet róla. Mosolygós és inspiráló.

Jó nézőpontok a stílusra. - pötyögtem be a Google-ba, közben ittam egy kortyot. Megtámasztottam a fejem és a találatot kezdtem böngészni.

• Aly, te beírtad, hogy jó nézőpontok a stílusra a Google-ba? - szólalt meg mellettem egy hang, én pedig összerezzentem.

• Jesszus! - kaptam a szívemhez, és felnéztem Mattre. - Igen. Te mondtad, hogy ne legyen egyoldalú.

Elnevette magát.

• Oké, csak csináld. - rázta a fejét.

Megvontam a vállam, és lejjebb görgettem a találati listán.

Órák múltán a fejem zúgni kezdett, a szemem előtt összefolytak a betűk, és még csak a lehetséges neveket gyűjtöttem össze.

• Na, mi van?

Megráztam a fejem. A testvérem az asztalomon ült összekulcsolt lábbal és engem vizslatott.

• Nem jössz kajálni?

• Nem vagyok éhes, de egy kis víznek örülnék. - sóhajtottam.

• Oké, hozok neked. De jót tenne egy kis pihenés neked.

• Igen, de most nem. - dőltem hátra a székemben.

• Fáradtnak látszol.

• Az is vagyok.

• Akkor közbeszólok, hogy ne dolgozz feleslegesen. Ha ezt így hagyod, nem fogják elfogadni. Nem elég populáris a férfi része.

• Mi van?

• Mindenképpen kerüljön bele a listába Robert Pattinson, Taylor Lautner és Kellan Lutz.

• Ne vagy maradva. Ezek a vámpírok már rég nem szívnak vért. Sokkal menőbb a VD. Ian benne is van?

• Ian? Nekem mindegy.

• Az oké, hogy te vagy a Földön az egyetlen, aki nem nézi a sorozatot, de az, hogy Ian „szexi” Somerhalder csak mond valamit.

• A-a. De képről felismerném. És most örülök.

• Minek?

• Tehát új pasi van a láthatáron, és végre egy elérhetőbbet keresel a meleg srácnál.

• Ne is emlegesd. Összetörte a szívemet. - biggyesztettem le az alsó ajkam.

• Te hülye vagy. Nem is jártatok.

• Az lehet, de hogy van pofája összejönni egy undorító, finn törpével?

• Cicám, van neve, az, hogy Sauli, és ez elég rasszista volt.

• Ez nem igaz. Nem vagyok rasszista, de Koskinennel bajaim vannak.

• Mesélj. - ironizált.

• Először is nézz rá. Nem elég, hogy ronda, még öltözködni sem tud.

• Adamnek még is ő kell és nem te – vihogott.

Felhúztam az orrom.

• Na húzz innen.

• Oké. De Rpattz tényleg legyen benne.

• Meglátom mit tehetek. - morogtam.

Két órára rá még csak azzal voltam meg, hogy összeállítottam a Top 10 Legstílusosabb Férfi listát, de külön a nyertesekről még nem írtam és nem is indokoltam. Fantasztikus. És már kettő óra van.

Szememet átfuttattam a neveken.

Top 10 most stylish Man

10. Ed Westwick

09. Robert Pattinson

08. Taylor Lautner

07. George Clooney

06. Brad Pitt

05. Johnny Depp

04. Zac Efron

03. Leonardo DiCaprio

02. Ian Somerhalder

01. Adam Lambert

Szép. A lista egészen jó, bár a felállással nem értek egyet. De a lényeg, hogy „Amerika kompatibilis” legyen.

• Ez így jó.

• Te jó ég. Matt. Figyelmeztess, hogyha hozzám akarsz szólni. - fogtam meg a mellkasom, és kiropogtattam a hátam.

• Bár én az első kettőn cserélnék. Azt mondtam, hogy független.

• Ez független.

Felvonta a szemöldökét.

• Adamet pont a stílusa miatt szeretem. - meg azért, mert olyan irtó szexi, na meg kibaszottul tehetséges és áááá...

• Egyéb érvek?

• Ő lett a Peaple magazin leggyönyörűbb embere 2010-ben.

• Ez már egy érv. Akkor maradhat. De ezt ne felejtsd megírni a cikkben.

• Nem felejtem – motyogtam álmosan.

Félbehagytam a vad gépelést egy pillanatra és a rápillantottam az órára. Délután négy. Nos, mit csináltam eddig? Meg van a Top 10 férfi és női lista, és a férfit nagyjából kidolgoztam valós és érdekes érvekkel, szexi képekkel megspékelve. Egészen jól állok és szuper cikk lesz. A hímnemű lények eddig 3 oldalt foglaltak egy durván, így jó. Megosztjuk.

• Hogy állsz?

Most már meg sem ijedtem, hogy Matt kegyetlenül mögém lopakodott. Mintha nem lenne jobb dolga, csak engem ellenőrizni. Kezd elegem lenni. Képes vagyok megoldani a feladatot – volt már ennél durvább is.

• Egészen jól. A fiúkat már kidolgoztam, a csajoknál pedig meg van a Top 10-es lista.

• Csekkolhatom?

• Persze... - bólintottam, és feljebb görgettem a Worldben.

Miközben olvasta a listát, hátrafogtam kócos, hosszú, barna loboncomat, és a csuklómról leemeltem egy gumit, hogy összekössem a kényelmesebb munka érdekében.

Top 10 most stylish Women

10. Leighton Meester

09. Reese Witherspoon

08. Kristen Stewart

07. Taylor Swift

06. Vanessa Hudgens

05. Beyonce

04. Cameron Diaz

03. Kim Kardashian

02. Katy Perry

01. Lady Gaga

• Lady Gaga?!

• Mi bajod van vele? Nála nagyobb divatdiktátort nem láttam egész életemben. Hihetetlen, hogy mennyire megtud újulni. Ő az a személy, akin kétszer nem láttál ugyanolyan ruhát. Ő fantasztikus.

• Tudod mit? Rád bízom. Csak jó legyen.

• Az lesz – bizonygattam, és az utolsó oldalra görgettem, hogy nekiállhassak a nők kivesézésének.

Körbenéztem az irodában. Vanessa már egy órája lelépett – hazavitette magát az egyik sráccal-, és ahogy láttam, este kilenc körül már csak egyedül görnyedtem a laptopom monitora elé. Bár nem, Matt még a főszerkesztői irodában ült és dolgozott valamin. Nagy társaság komolyan. Remélem ezért szép kis prémiumot kapok...

Átolvastam még egyszer a cikket, majd nyomtam egy mentés gombot és kifejezetten elégedett voltam. Megnyittam a levelező ablakot, csatoltam a cikket, majd megnyomtam a küldés gombot Mattnek címezve.

Hátradőltem, és kiropogtattam a hátamat, majd felálltam. Kicsit megszédültem, és megéreztem a gyomromban az egész napi koplalás hatását.

Bekopogtam Matthez, aki erre végre felnézett a laptopja mögül.

• Végeztem és elküldtem.

• Szuper, akkor én értesítem Twitteren a szerencsés „nyerteseket” és nekiállok megszervezni a partit.

• Nem ér rá holnap? - dőltem az üvegnek.

• Sajnos nem. De te menj csak. Ügyes voltál.

• Hát, akkor jó munkát. - mosolyogtam. - Jó éjszakát – szóltam vissza az ajtóból.

• Aha, neked is – válaszolta szórakozottan.

Amikor kihajtottam a mélygarázsból, kint már koromsötét volt, de az utak természetesen tömve voltak.

Fejben már tervezgettem, hogy mit fogok felvenni a rendezvényre. Valami klassz összeállítás kéne. De majd a boltban segítenek. Hiszen ide minimum egy új ruha illik.

Á. Hihetetlen! Végre találkozom Iannel és Adammel. Már csak ők hiányoztak az életemből. Beszélnem kéne Katy-vel. Ő spannja Adamnek. Talán, elmondja, hogy ne égessem be magam előtte. És Ian. Bassza meg. Őt minimum megfektetném lány létemre. Azok a szemek! Ráadásul ő nem is meleg. Kész csoda.

Fél tizenegykor léptem be a garzonunk ajtaján. Attól függetlenül, hogy simán vehetnénk valami nagyobb és szebb házat, én nem akarok. Szeretem ezt a lakást. Olyan kis kuckós.

A nappaliban zúgott a TV, s mikor benéztem, a képernyőből áradó fény világította meg a sötét, homályos teret, a nővérem pedig a fotelben ült és aludt. Előtte egy megbontott kínai kaja volt és egy Cosmopolitan magazin. Levettem a cipőmet, és az ajtó elé helyeztem szorosan egymás mellé rakva őket, majd lábujjhegyen beosontam a szobába és kinyomtam a Tv-t. Akartam volna neki adni egy puszit, de féltem, hogy felébresztem – és akkor dühös lesz, így inkább elvetettem az ötletet. Azonban amikor elhaladtam mellette a telefonom fényével világítva az utam, akaratlanul is megláttam, hogy a Cosmo-ban egy Ian Somerhaldet interjút olvasott. Hm... sejtettem, hogy nem bírja, ki, hogy ne nézzen utána. Bár nem hiszem, hogy bejön neki. Nessa nem bukik az „ilyesfajta” szépségekre. Ez az én világom. Ő teljesen más.

Megvontam a vállam, majd kimentem a szobából, az ajtót résnyire behajtottam magam után. Ennem kéne valamit, majd veszek egy forró kád fürdőt. Holnap ismét hosszú napom lesz, mert lefogadom, Matt semmit nem tudod elintézni.